Németország belülről mérgezi az eurozónát?

2018.08.27. 16:35

Az extrém módon támogató jegybanki politika ellenére is igen komoly bajokkal küzd az eurózóna gazdasága. A növekedési lendület ugyanis jelentősen és széles körben lassul, a megoldás pedig egyelőre nem látszik. Egy elemzés szerint Németország segíthetne újra beindítani a régió fellendülését, de a jelek messze nem bíztatók. Egyelőre úgy tűnik ugyanis, Berlin éppen ennek az ellenkezőjében érdekelt.

Az euróövezet bruttó hazai termékének (GDP) növekedése 2,3 százalékra gyengült az idei első két negyedévben a megelőző hat hónapban produkált közel 3 százalékról. Emellett az ipari termelés január és június között recesszióban volt, a kiskereskedelmi eladások pedig alig, mindössze 0,9 százalékkal bővültek – írja a CNBC-n megjelent elemzésében Michael Ivanovitch, aki korábban az OECD vezető közgazdásza is volt.

Eközben egyes német kormányzati hivatalnokok úgy látják, mindezzel nincs semmi probléma. A németek inkább azzal vannak elfoglalva, hogy figyelmeztessék a térséget, milyen veszélyes az Európai Központi Bank (EKB) élénkítő politikája, valamint hogy az eurózónás infláció már 2,1 százalékon állt júliusban, ami szerintük veszélyes magasság. Mindezt úgy teszik, hogy a 0,3 százalékos havi inflációcsökkenést udvariasan figyelmen kívül hagyják, ráadásul azt sem említik meg, hogy az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított maginfláció mindössze 1,3 százalékos volt, messze elmaradva a hivatalosan kijelölt, éppen 2 százalék alatti középtávú céltól.

Angela Merkel német kancellár - a németek ragaszkodnak a gazdasági nézeteikhezForrás: John Macdougall/AFP/Getty Images

A németeknek azonban nincs sok okuk panaszra.

A térség vezető gazdaságában ugyanis teljes foglalkoztatottság van, a gazdasági növekedés pedig 2 százalékos, bőven lenyomva az 1,3 százalékosra mért potenciális bővülési ütemet. Továbbá közel 40 százalékos az ország teljes külkereskedelmi többlete, miközben a régió egyes nyomás alá helyezett országait lényegében az EKB élénkítése tartja életben – hangsúlyozza az elemzés.

Növekedés, de milyen áron?

Nem mindenki örülne tehát annak, ha a valósággá válna a németek kívánsága, és az EKB elkezdene lendületesen szigorítani. Olyan országok kapnának ettől hatalmas pofont, mint Franciaország, Olaszország, Spanyolország vagy Portugália, melyek együtt az eurózóna gazdaságának közel felét adják.

Ráadásul a németek nem elégszenek meg azzal a kívánsággal, hogy az eurójegybank kezdjen el szigorítani. Mindeközben erőteljes nyomást helyeznek más gazdaságokra, annak érdekében, hogy azok gyorsan egyensúlyozzák ki a mérlegeiket, és keményen csökkentsék az adósságaikat. Ivanovitch szerint Berlint látszólag egy kicsit sem érdekli, hogy a fiskális szigor és a hitelköltségek megemelkedése olyan kombinációt eredményezne, amely a térség gazdaságainak nagyjából felét azonnal recesszióba süllyesztené.

A jegybank politikája már hosszú ideje vita tárgya EurópábanForrás: AFP/Daniel Roland

Főleg, hogy az említett államok éppen igen nehéz fiskális konszolidációkkal néznek szembe, miközben az összesített kereslet csökken. A költségvetési deficitek pedig a GDP 2,3 százaléka (Olaszország) és 3 százaléka (Spanyolország, Portugália) között mozognak, és az eddigi kiigazításokat is a növekedést élénkítő monetáris környezet tette lehetővé.

Az adóssághelyzet azonban még ennél is rosszabb.

A GDP-arányos adósságok tavaly év végén 115 százalék (Spanyolország) és 155 százalék (Olaszország) között mozogtak, igencsak meghaladva a monetáris unió szabályai által előírt 60 százalékos szintet. Ahhoz pedig, hogy az adósságszintet masszív csökkenési pályán lehessen tartani, ezeknek az országoknak jelentős költségvetési többleteket kellene elérniük. Mindazonáltal jelenleg csak Portugália képes megfelelő elsődleges költségvetési többletet összehozni a GDP 4 százalékával.

Következésképpen – figyelmeztet az elemzés – úgy tűnik, a németek megint vissza akarják terelni a kontinenst az évtized elején bevezetett megszorítási politikák irányába. Ez a „növekedési modell" azonban korábban milliók állásába került, és még mindig ott tartunk, hogy az Európai Unióban 118 millió állampolgár van kitéve az elszegényedés kockázatának.

Az ellenállás jelei

A német vonal egyik nagy ellenfele jelenleg Olaszország. Az új olasz kormány ugyanis készen áll arra, hogy lazítsa a költségvetési szigort, reagálva az országot sújtó komoly problémákra. Olaszországban a gazdasági növekedés az idei év első felében 1,2 százalékra gyengült, miközben a munkanélküliségi ráta 11 százalékon ragadt, a fiatalok harmada pedig munkanélküli. Ezzel párhuzamosan mintegy 18 millió embert (a teljes lakosság közel harmadát) fenyegeti az elszegényedés, miközben igen jelentős infrastrukturális fejlesztésekre is szükség lenne.

Giuseppe Conte olasz miniszterelnök - az új olasz kormány költségvetése ellenállhat a német nyomással szembenForrás: AFP/Tiziana Fabi

Noha az olasz költségvetés kidolgozása még folyamatban van, de a tervek hatásai már érezhetők. Beindultak ugyanis a spekulációk azzal kapcsolatban, hogy az olasz deficit meghaladhatja a 3 százalékos GDP-arányos limitet, aminek súlyos negatív következményei lennének az adósság finanszírozására nézve is. Múlt pénteken az olasz 10 éves lejáratú állampapír hozama 3,14 százalékon zárt, ami jelentős emelkedés az év elején mért 2 százalék körüli szinthez képest.

Ezzel együtt az Európai Bizottság úgy számolt, hogy a francia költségvetési hiány az idei első negyedévben elérte a GDP 2,5 százalékát, ami igencsak beszűkíti a francia kormány pozícióját bármifajta jelentősebb élénkítés előtt.

A németek nyernek, mindenki más veszít?

Mindeközben Németországban egészen más a helyzet. A német gazdaság az idei első három hónapban 2,4 százalékos GDP-arányos többletet hozott össze, amivel Berlin továbbra is kiélvezheti a 2014 óta tapasztalt „fiskális nirvánát". Ráadásul január és április között Németország 101,4 milliárd eurós külkereskedelmi többletet ért el a régiós partnerekkel szemben, ami brutálisan erős, 12,4 százalékos emelkedést jelent éves alapon.

Ez pedig azt jelenti – vonja le a következtetést Ivanovitch –, hogy Németország igen komoly vagyoni transzfert élvez az eurózónás partnerek felől. Vagyis Berlin tulajdonképpen az eurózóna más országaira támaszkodva tart fönn egy igencsak bőséges költségvetést, illetve egy exportorientált gazdaságot.

Ivanovitch úgy véli, az eurózóna gazdasági problémáin sokat segíthetne, ha a jelenlegi laza monetáris politika mellé költségvetési élénkítések is társulnának a bajban lévő régiós országokban. Mindez azonban – ismerve a németek álláspontját, illetve gazdasági és politikai erejét – szinte megvalósíthatatlannak tűnik. A legtöbb tehát, amit az említett országok tehetnek, hogy legalább a nyílt megszorításoktól megpróbálnak tartózkodni.

Sokaknak egyre nagyobb terhet jelent a német külkereskedelmi politika isForrás: AFP/Christian Charisius

A németek persze segíthetnének stabilizálni és egyensúlyba hozni az eurózóna gazdaságát azzal, hogy stimulálják a hazai kiadásokat. Ez felpörgetné a német vásárlási erőt, ami támogathatná a régiós országokat. Sajnos azonban – mondja Ivanovitch – a jelenlegi számok éppen ennek az ellenkezőjére utalnak. A németek szárnyaló külkereskedelmi többlete az euróövezeti partnerekkel szemben, valamint az egyre fokozódó nyomásgyakorlás az EKB politikájára egyaránt arra utalnak, hogy

a németek inkább a megszorításokban és a szűkülő élénkítésekben érdekeltek. Mindez azonban, egyelőre úgy tűnik, kizárólag a németek erejét növeli, szinte mindenki más kárára.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK